D. Norbert Minden idióta tud kritizálni, elítélni és panaszkodni, de a megértéshez, megbocsátáshoz és önuralomhoz karakter kell
– Dale Carnegie
Mások megértése nem egyszerű feladat. Mindenki kicsit más. Különböző szokások, viselkedésminták, hozzáállások. Amint valaki megtöri az általunk elfogadottnak vagy normálisnak karakterizált szokást, kérdőjelek merülnek fel bennünk. Többnyire így alakulnak ki a viták, a kritizálás és az ítélkezés.
A viták nagy része, még a szeretteink esetében is, félreértésekből adódik. Kisebb-nagyobb nézetkülönbségekből vagy helytelenül értelmezett viselkedésmintából. Ettől függetlenül, úgy gondolom, hogy különböző vélemények hiányában, a fejlődés egy nem létező fogalom lenne.
Ha nem lennének innovátorok, akik szembe mennek az elfogadott axiómának hitt dolgokkal, ha nem lennének emberek akik felszólalnának valami vagy valaki ellen, mert az nem egyezik a nézeteikkel, akkor valószínűleg a rabszolgaság még mindig virágzana és a nőknek sem lenne szavazati joguk.
Lényeg a lényeg: ha egyformák lennénk, unalmasak lennénk. Mindenkinek különbözik a vágya, értékrendje, személyisége és hite. Ennek ellenére, mindannyian ugyanarra az eredményre törekszünk: elégedettségre, boldogságra.
Egy másodpercig kukkants be egy másik nézőpontba és már meg is értetted
Szerintem nagyon nagy kihívás, de egyben személyiség építő jellegű tevékenység megpróbálni megérteni másokat. Pontosabban kilépni a saját kis világnézetedből és legalább néhány másodperc erejéig egy aprócska ablakon bekukucskálni egy másik nézőpontba, ami aztán lehetővé teszi, hogy elfogadd azt az embert, akit immár meg is értettél. Kevesen hajlandóak erre. Általában görcsösen ragaszkodunk a saját igazunkhoz, az általunk helyesnek vélt módszerekhez, a MI értékrendünkhöz. Semmit nem fogadunk be, ami megremegteti a hitünket. Azonban nagy valószínűséggel ez is a komfort zónából való kilépés egyik módja lenne, nemde?
Ahhoz, hogy megértsünk másokat, először teret kell adni nekik, hogy megértessék magukat.
Ha azonnal kioktatom és “az énigazamat” kezdem el erőltetni, ami lényegtelen hogy helyes-e vagy sem, a másik ember ezt azonnal támadásnak veszi. Jogosan. A védekező és támadó pozícióból azonban már nehezen lehet megérteni a másikat, ez inkább veszekedésbe szokott átfordulni.
(A közös halmaz általában nagyon kicsi, de már az is előny, ha megvan)
Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük 4 lépést kell szem előtt tartanunk:
1. Tolerancia: ez az erény meglehetősen alulértékelt. Egyes esetekben, amikor a saját jogaid sérülnek, vagy amikor úgy érzed ellent kell mondani és fel kell szólalni, akkor nem a tolerancia kell szerepet kapjon, ez tény. Azonban, ha az embereket akarod megérteni, ez az első. Vegyük példának azt, hogy te minimalista vagy, a párod viszont szeret gyűjtögetni. Porcelán babákat vagy éppen plüss állatokat. Számodra ez frusztrációt okozhat, mert nem tudod megérteni, hogy másoknak hogyan tud örömet okozni egy horrorfilmbe illő semmibe néző baba. Úgy gondolod ezek a dolgok kacatok, és minden áron a minimalizmus irányába akarod terelni párodat. Ez így több mint valószínű hogy nem fog működni. Az viszont igen, hogy elfogadod, hogy a te nézeted különböző, az övé szintén. Mindkettőtöknek meg van rá az oka, hogy olyanok legyetek amilyenek. Ha elviseled a párod fura dolgait és nem zaklatod ezek miatt, akkor porcelánbaba számára örömet fog okozni és nem lesz veszekedés forrása. Nem kell feltétlenül megértened miért ragaszkodik Chucky-babához, elég ha elviseled. Ez egy hatalmas lépés, gratulálok!
2. Elfogadás: ha el tudod viselni ezt a számodra negatív dolgot, a következő lépés az elfogadás. Elfogadni azt, hogy a porcelán baba kollekció a párodhoz tartozik, a személyisége részét képezi és neki örömet okoz. Ha ebbe a képbe belerondítasz a “te igazaddal” akkor az ő boldogsága is csökkeni fog az adott kollekció irányába, de “csakazértis” meg fogja tartani, sőt több libabőrt gerjesztő, a semmibe bámuló babát fog vásárolni (lásd a fenti védekező-mechanizmus példát). Ha tudod, hogy számára ez a dolog örömet okoz, akkor neked is könnyebb lesz igazán elfogadni. Attól, mert nem kedveled benne ezt, nem jelenti azt, hogy magát a személyt nem szereted. Erre emlékeztetned kell magad, ha ilyen helyzetbe ütközöl.
3. Tisztelet: elviselni és ezt követően el is fogadni mások sajátosságait nehéz feladat. Tényleg. Nagyon nehéz. Arra, hogy ezt hogy csináld, neked kell rájönnöd, mert mindenki más eszközöket használ. A lényeg, hogy megtedd. Amint elfogadtad a másik ember sajátosságait, megtanulhatod tisztelni is azokat. Miért? A te jelenlegi értékrended hosszú évek alatt alakult ki, ugye? Talán nem gyűjtesz hülye babákat, de megvannak a “sajátosságaid”, amivel több mint valószínű, hogy sokan nem értenek egyet. Ennek ellenére, szeretnéd, hogy tiszteletben tartsák az elveidet, nem? Akkor miért nem teszed meg te is ugyanezt? Miért várod el valakitől, hogy egy-két beszélgetés alatt megértse a te nézőpontodat, azt a nézőpontot amit te is hosszú évek alatt fejlesztettél azzá, ami. Persze, jó az, ha a saját értékrended szerint tudsz élni, de még jobb, ha képes vagy tolerálni, elfogadni és tiszteletben tartani. Mert így megmarad a te értékrended és a párod is melletted.
4. Értékelés: nanemár. Még értékeljem is a k**ott babákat? Nem kell értékelned, viszont azt a személyt aki tartogatja őket, igen. Szeretnéd hogy boldog legyen, ugye? Hiszen ha ő boldog, akkor az már fél siker. Az meg, hogy te boldog legyél, rajtad múlik. Amennyiben túlléptek a vitákon az apró dolgokon, megértitek, hogy “ahány ház, annyi szokás” más viselkedésmintákkal, más beidegződésekkel, szokásokkal, akkor sokkal könnyebb lesz az első három lépés: elviselés, elfogadás, tiszteletben tartás. Ezek pedig, ha minden jól megy egymás értékeléséhez vezetnek el.
Ez tehát a kulcs, a nagy titok, a megoldás és a trükk, meg minden ilyen elcsépelt izé. Amennyiben olyan ponthoz érkeztél, amikor nem tudod megérteni a másik embert, hiába próbálkozol bekukkantani azon a kis résen. Hiába próbálsz az ő szemével látni, nem sikerül. Akkor csak emlékezz erre a 4 lépésre: tolerancia, elfogadás, tisztelet, értékelés.
Nem csak a párodnál működik ez a négyes trükk, de a kollégáknál és barátoknál is. A szomorú igazság, hogy nem tudunk mindenkit megérteni, de ez nem jelenti azt, hogy nem értékelhetjük, és nem békélhetünk meg vele, annak érdekében, hogy ez ne rontsa el a kapcsolatot.
