D. Norbert Nan-in névre hallgató japán zen mestert az 1900-as években meglátogatta egy professzor, annak érdekében, hogy kérdéseket tegyen fel neki a zenről. Nan-in udvarias gesztusként, megkínálta a professzort egy csésze teával.
A mester, miután láthatóan színültig töltötte a látogató csészéjét, tovább töltött. A professzor csak nézte, ahogyan a forró ital mindenhová szerteszét folyik, és mikor már képtelen volt tűrtőztetni magát, felkiáltott:
– Már tele van! Ne töltsön többet!
– Így van – felelt mosolyogva a mester, és így folytatta: ehhez a csészéhez hasonlóan ön is tele van a saját véleményével és feltevéseivel. Hogyan mutathatnám meg magának mi a “zen”, ha nem üríti ki előbb a csészéjét?
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Ösztönösen előítéletekkel indítunk, az élet minden területén. Minderől van egy véleményünk, egy prekoncepciónk. Akkor is, ha előtte nem volt kapcsolatunk az adott dologgal. Viszont, “hallotad hogy...” “tudod, mert olvastad, hogy…”
Amikor másodkézből hallasz információkat, legyen az pletyka vagy írásos élménybeszámoló, a másik ember szemszögéből látod a dolgokat. A realitás átmegy egy szűrőn. Az adott helyet/történetet/szituációt/eseményt egy személy éli meg, aki később megosztja veled ezt a tapasztalatot valamilyen formában. Ez viszont nem azt jelenti, hogy te is úgy fogod megélni ezt a szituációt. Ennek ellenére, neked már van egy előre levetített (hibás) képed arról, hogy mi fog történni.
Bármilyen új dologba kezdesz bele, felejtsd el azt, amit hallottál róla. Felejtsd el azt, amit mondtak róla. Amikor ott vagy és megtapasztalod, légy a saját realitásod kovácsa. Tedd félre az előítéleteket, a véleményeket és a feltevéseket.
Ha szeretnél valami újat tanulni, ne zavard a tanítód a következő dolgokkal: “De, én azt hallottam hogy…” “De én úgy tudom, hogy…”. Abban a pillanatban, amikor szeretnél elsajátítani egy tudást, és találkozol a tanítóval aki segít neked ebben, ő tudni fogja, hogy mit hallottál. Mert ő is hallotta már. Hagyd kint az ajtóban az előzetes hallomásokat és fogadd üres csészével a mondandót és a tapasztalatot.
