D. Norbert Duplán elnézést kell kérnem. Egyrészt a csúnya címért, másrészt a tucatnyi rossz poénért, ami a fejemben motoszkál, a címmel kapcsolatosan.
De ez a bejegyzés nem erről szól. Épp ellenkezőleg. Az életről, illetve arról, hogy hogyan akarsz élni. Tudatosan, célokkal, sikerekkel, vagy csak át akarod vészelni, “túl akarod élni” az egészet? Elég viccesen hangzik. Túlélni az életben… Ki is élte túl eddig? Nem sokan. Szóval talán nem ez kellene legyen a cél.
Ahhoz, hogy boldogan halj meg, nyilván boldogan kellene élned.
Igen, ezt határozottan egyszerűbb mondani, mint csinálni. Ebben a bejegyzésben viszont egy remek módját fogom megmutatni annak, hogyan találhatod meg életed célját. Hogyan lehetsz az, aki lenni szeretnél. Napról napra közelíthesz ehhez. Felejtsük el itt a “sikeres üzletember” és a “milliárdos menőcsávó” stílusú dolgokat. Nem a “Titok” lapjait olvasod, hanem egy egyszerű blogot, amely a valódi és mindenki számára elérhető értékeket próbálja előtérbe helyezni. Mert valljuk be, közülünk nem mindenki lesz milliárdos és nem mindenkinek van érzéke ahhoz, hogy sikeres üzeletember legyen.
Viszont mindenki lehet megértő, tudatos, szilárd jellemű vagy kedves és megbízható. Te döntöd el, milyen ember szeretnél lenni. Anyagi helyzettől függetlenül. Mindentől és mindenkitől függetlenül.
Miért fontos életcélt találni, miért fontos eldönteni mi(lyen) akarsz lenni?
Nézzük meg egy pillanatra, hogy az emberek nagy része (köztük jómagam is) milyen életet él: felkelünk reggel, elvégezzük a dolgainkat, ha kicsit szerencsések vagyunk lesz pár óránk kikapcsolódni, ha még szerencsésebbek vagyunk, akkor együtt tölthetünk némi időt a szeretteinkkel. Ez így ismétlődik, mígnem egyszercsak jó esetben egy kellemes karosszékből ősz hajszálak kíséretében nézzük a szappanoperákat, füldugóval a fülünkben és szintén jó esetben bölcsebben mint valaha.
És mi történik ilyenkor? Visszatekintünk az életünkre… és mivel időnk engedi: elemzünk. “Mi lett volna ha..” Szerettünk volna, (elég ha számunkra és/vagy a szeretteink számára) valami fontosat elérni. A csillogó szemű fiatal énünkre gondolunk akiben a lehetőségek száma szinte végtelen volt. Most itt ülsz, megfáradtan, várva azt, ami az élet után jön. Milyen érzések kavarognak benned? Megbánás? Bűntudat? Elégedetlenség? Röhejesnek tartod azokat a dolgokat, amelyektől féltél. Mert több száz dologtól féltél, mégtöbb dolog miatt aggódtál és annak még csak a töredéke sem vált valóra. Most, a karosszékedből, mindent másképp látsz. De már késő. A te belépőd az élet nevű játszótérre lejárni készül. Lassan de biztosan. Kikísérnek a játszótér kapuján, mert fáradt vagy már. Nagyrészt pedig az izgalom, a rohangálás és az aggódás hogy nem játszhatsz ezen-meg azon vette el az energiád, nem pedig a játék maga.
Csinálj valamit most, hogy ne így érjen véget a játék. Változtass. Ezt a játékot úgysem élte túl eddig senki.
Hogyan tudod meg mi a fontos számodra?
Nagyon egyszerű. Kezdd a végén. A temetéseden vagy. Külsős szemmel. Képzeld el, milyen történeteket mesélnének rólad a barátaid, rokonaid? Milyen ember voltál? Mit szeretnél hallani? “Vidám ember volt, sosem vette komolyan az életet” “Tapasztalt, bölcs és mindig komoly ember volt.” Annak segített, aki igazán rászorult” “Sosem találta meg a szenvedélyét”. “Mindig küzdött valamivel”. “Szomorú ember volt”. “Mindig lehetett rá számítani”. “Hatalmas dolgokat vitt véghez, de keveset tudtunk róla” Bármelyik verziót szeretnéd hallani, ehhez viszonyítva kell élned az életed. Mostantól kezdődően.
Élj céllal…
Ha céltalan életet szeretnél élni nem kell tovább olvasnod. Ha viszont szeretnéd, hogy nyomott hagyj ebben a világban, ha szeretnéd kellemesebbé tenni életed során mások életét, akkor íme néhány tanács
- Az életcélod. kezdd azzal, hogy 10 percig elvonulsz és csendben gondolkodsz. Kérdezd meg magadtól: Hogyan szeretném, hogy emlékezzenek rám? Mi az, amit hallani szeretnék a temetésemen magamról? Írd fel a válaszaid, pontokba szedve. Több dolog is lehet, de lehet akár egyetlen egy is.
- Írd fel. A faladra, tedd ki háttérképnek, írd fel minden nap a naplód első sorába. Mindegy, csak legyen előtted, nap mint nap. Ugyanis TE ez az ember akarsz lenni. Ezt szeretnéd elérni, ennek megfelelően kell cselekedned és ezt nem szabad elfelejtened.
- Reggeli rutin. Minden reggel magad előtt kell látnod, valamilyen formában az életcélodat. Kérdezd meg magadtól, hogy mit tehetsz meg a mai nap, ami közelebb visz ehhez? Készíts reggelit a feleségednek, az életcélod lehet az is, hogy a családodat boldoggá teszed. Miért gondol mindenki a hétszámjegyű fizetésre és a luxusautóra, amikor életcélról beszélünk? Miért nem arra gondolunk, hogy akiknek igazán fontosak vagyunk, szeressenek minket és mi is ugyanúgy viszonozzuk ezt.
- Esti rutin. Lefekvés előtt szánj néhány percet arra, hogy elcsendesedsz (telefon, számítógép, zene kilőve) csak a csend és a gondolatok. Esetleg egy toll és egy papír. Nézz rá az életcélodra és kérdezd meg magadtól, mit csinálhatnál másképp? Kiabáltál a feleségeddel? Mit tehettél volna másképp? Majd találd ki, holnap hogyan kezelhetnéd a felmerült gondot jobban? Nincs más hátra, mint a pihentető alvás, annak tudatában, hogy kielemezted a napod és legjobb tudásod szerint haladtál a célod felé.
Sokaknak morbidnak tűnhet ez a felfogás, illetve ez a metódus. Viszont úgy gondolom, hogy aki nem képes a halálról nyíltan beszélni, az az életre sem készült még fel teljesen. Az elmúlást elfogadni iszonyúan nehéz. És a nap, amikor valóban, igazából…mélyen ráeszmélünk a tényre, hogy semmi esetre sem fogjuk élve megúszni ezt a balhét és egy napon elmegyünk, akkor igazán elkezdhetjük tervezni, az időt, amely még rendelkezésünkre áll.
Az én temetésemen ezeket akarom hallani:
- Mindig lehetett rá számítani
- Szerette a családját és a barátait
- Szerette a munkáját és elismert volt a szakterületén belül
- Elismerte amikor hibázott
- Mindig ezt mondta: “megoldjuk”. És meg is oldotta
- Jól tudott fogalmazni és jó cikkeket írt
Szeretnünk kéne egymást. Összejárni. Nevetni. Örülni. Köszönni. Alkotni. Szeretni. Főzni, enni, szeretni. Szeretkezni. Átölelni. Nevetni. Sírni a nevetéstől. Megpihenni. Simogatni. Mosolyogni csendben. Hallgatni nagyokat.
Ehelyett teljesen mást teszünk. Aggódunk, félünk, manipulálunk, kepesztünk, szorongunk, félünk, nyomulunk, kompenzálunk, akarunk, sértődünk, haragszunk, stb..
Mennyi elpocsékolt perc és óra… Mennyi elpocsékolt és kárba veszett nap és év… És egyszer elmegyünk. Haraggal, el nem intézett dolgokkal.
– Fenyő Iván
