D. Norbert “Bezzeg az én időmben”
Nagypapák Titkos Szövetsége
Ki ne hallotta volna már ezeket a híres szavakat. “Bezzeg az én időmben…” Mintha a nagypapáknak lenne egy titkos szövetsége, (mondjuk NTSZ néven) ahol minden nap gyakorolják, hogyan lehetne minél hitelesebben, mogorva és egyben csalódott arccal előadni ezt a mondatot. Sokszor a falra mászunk tőle.
A nagypapák nagyon egyszerű oknál fogva mondják híres idézetüket. Egyszerűen elvárják, hogy a dolgok úgy működjenek, ahogyan azoknak működniük kellene. Tehát nekik van egy szilárd koncepciójuk, világnézetük. Ha valami a jelenben nem úgy működik, ahogy azzal ők meg voltak szokva, akkor jön az elégedetlenkedés. “Az unokáknak többször kellene meglátogatniuk, a melegeknek nem kellene felvonulniuk, a fiatalok jobban kellene tiszteljék az időseket és nem kellene blog bejegyzésekben példázgatniuk velük.”
Szeretjük a papát, de jó lenne nem ilyenné válni, mikor (és ha) mi is elérjük ezt a kort. – Bizonyára sokan gondoltatok már erre. Én gondoltam rá. És emiatt, még jobban fájt, mikor ráeszméltem arra, hogy már most ilyen vagyok. Csak nem ezt a mondatot használom. Gyakran még csak szavakba sem öntöm.
Hogyan kellene lennie: felejtsd el
Ha megharagszunk valakire, általában azért tesszük mert az illető nem úgy viselkedett mint ahogyan azt elvártuk. Elvárjuk, hogy megköszönjék a segítséget, hogy értékeljék a munkánkat, hogy megdícsérjenek ha valamit jól csinálunk. Ha bármelyik ezek közül elmarad, csalódottságot majd haragot érzünk. “Meg kellett volna köszönnie; Megdícsérhetett volna;”
Az emberek sosem fognak úgy viselkedni, ahogyan azt te elvárod. Ezt nem árt megjegyezni. Ha nincsenek elvárásaid, nem fogsz csalódni. Ez ilyen egyszerű.
Felejtsd el azt, hogy:
- ennek így kellene lennie;
- szerintem ezt illik megköszönni
- ez nem ilyen kell legyen
- stb.
“Klárika még csak meg sem dícsérte a rózsabokromat”. Klárika ugyanis a saját levenduláival van elfoglalva és azt várja, mikor kérdezzük már meg tőle, hogyan sikerült ilyen szép nagyokra nevelni őket. Te a rózsabokor dícséretének elmaradásáért haragszol Klárikára, ő meg amiatt, hogy te egy mondatra sem méltattad óriás-levenduláit. Érted már?
Sztandardokat állítunk fel. Ennek így kell lennie, annak meg úgy kell lennie. Mégsem úgy történt. Ez felháborító. Vért kíván. Elégedetlen, ingerült és felháborodott leszel. Azért, mert a dolgok úgy működnek ahogy. És nem úgy, ahogyan TE elképzelted, ahogyan szerinted működnie kell.
Hogy ne csak az idősek szokásaival példázódjak, a napokban az egyik barátom a következőt mondta:
“Megosztottam a facebookon egy bejegyzést, amelyet szándékosan a csajnak szántam, akit kedvelek. Lájkolnia kellett volna a bejegyzést, hiszen olyan dologról volt szó, ami neki tetszik”
El sem hittem, hogy valaki komolyan gondolja, hogy “X” “Y” “ezt be KELL lájkolja mert…”. De ezt csinálják. Lehet, te is csinálod. Ne tedd.
Nem tudtam melyik ponton is kössek bele, ebbe a több sebből is vérző kijelentésbe. Egyrészt tévedés, hogy a facebookon mindenki mindent lát. Van, hogy bizonyos bejegyzések nem jelennek meg a másik fél számára. Másrészt, ha olyan személy tesz ki egy bejegyzést aki nem áll közel hozzám vagy nem szimpatikus, annak ellenére, hogy a bejegyzés igencsak ínyemre való, nem fogom megnyomni a kis felfelé mutató újjacskát. Ezer más oka is lehet.
A lényeg, hogy fiatal barátomból elégedetlenséget váltott ki egy ilyen egyszerű dolog. Ami röhejes. De ha magunkra vetítjük a példát, úgy gondolom rá fogunk jönni, hogy számos alkalommal okozott számunka elégedetlenséget az, hogy elvártunk dolgokat, de azok nem jöttek.
Az elvárások és a viszonyítások elégedetlenséget szülnek. Ha megtanuljuk megszüntetni az elvárásainkat másokkal szemben, minden amit kapunk tőlük, meglepetésként fog érni. Jobban értékeljük majd a köszönömöt és a dícséretet is. Mert az illető nincs kötelezve arra, hogy megdícsérjen, mégis megteszi.
Ültesd gyakorlatba
Következőleg, ha neheztelsz valakire, gondolj erre: Ő nem azt csinálta amit ÉN elvártam. Nem úgy viselkedett, ahogyan arra számítottam. Ezer oka lehet arra, hogy miért tett így. A lényeg, hogy nem kell haragudnom miatta. Hiszen nekem van egy prekoncepcióm, egy előre megtervezett kis világom a fejemben és ha úgy gondolom, hogy mindenki ennek megfelelően kell viselkedjen, akkor hosszútávon én leszek boldogtalan. Ugyanis ezt a világot csak én látom.
