D. Norbert Szó szerint korán kellett kelnem azért, hogy eljussak a Wake Up Day-re, ugyanis közel 300 kilométert utaztam miatta. Hogy megérte-e? Lássuk!
Első alkalommal rendezték meg
Ezt könnyű volt kitalálni, ugyanis számos jel utalt erre. Ennek ellenére, nem volt katasztrófa, nem voltak nagyon komoly csúszások és nagyon komoly bakik sem. Ezért mindenképp dícséret és elismerés illeti a Cor Leonis Kiadót és Dr. Vágási Emőkét, aki tető alá hozta ezt az eseményt, méghozzá nagyon bátran és optimistán, egyenesen egy 12,500 férőhelyes sportarénát kiválasztva.
Wake Up Day 2017 – egy hagyományos diesel motor
Kicsit olyan volt az esemény, mint egy régi diesel motor. Döcögősen indult, nehezen érte el az üzemi hőmérséklelet úgy a műsorvezető és az előadók, mint a közönség. Kraszkó Zita nyitotta és vezette az eseményt, akit magunk között elneveztünk Sandra Bullock-nak, mivel megjelenése és hangja is őt juttatta eszünkbe. Ennek ellenére, az első pár szóban nem volt túl meggyőző, mivel a “nézzük meg az Enciklopédiában mit jelent a motiváció szó – majd olvassuk fel hangosan” nem biztos, hogy legjobb és legeredetibb előszó, még akkor sem, ha poénnak lett szánva, és még akkor sem ha egy motivációs napról van szó. De később a szituáció változott.
Az előadók
Volt itt minden és mindenki. Jó és rossz, angol és magyar, furcsa, egyszerű, elcsépelt és humoros is. Volt, akinél komoly és értékes volt a mondandó, akadt olyan amiből erősen koncentrálva le lehetett szűrni a lényeget és persze olyan is, aki nem tudta “átadni” az üzenetet.
1. Lisa Nichols
Nem titkolom, komoly prekoncepciókkal és címkézéssel vártam az első előadót. Lisa Nichols a híres, de inkább hírhedt “Titok” c. filmben szerepelt, ami nálam a felületetesség és semmit mondás mintapéldája. Ennek ellenére megpróbáltam ezt félretenni, és azt nézni, van-e érték a mondandójában. A gulyás és tölött káposzta elnyerte a tetszését, ezt az első pár percben megtudtuk. Innentől kezdve megismerkedhetünk egy buktatókkal és hullámokkal ötvözött sikersztorival, ami abból indult ki, hogy 1994-ben a semmiből (“I was broke and broken”) sikeressé nőtte ki magát.
Yes-Yes!
Próbálta interaktívan bevonni a közönséget a beszédbe, a “Yes-Yes!” felkiáltást kellett volna alkalmaznia a közönség soraiban űlőknek minden alkalommal, amikor egyetértettek a mondandóval. Azonban ezzel az egész tervvel, ami inkább egy “Gospel” stílusú, tipikusan amerikai templomi hangulatot idézett, a magyar közönség, délelőtt 10 órakor nem feltétlenül értett egyet. Az sem segített, hogy az ültetés is zavaró volt. A MÁV járatain talán értékeljük, ha a helyjegyet szétszórva kapjuk és nem kell egymás mellett ülni idegenekkel, de egy Arénában így szétszórni az embereket teljesen ellehetlenítette azt, hogy igazán aktív legyen a közönség. Lisa nem keltett rossz benyomást, ő megtett mindent, de még nem jött el az ő ideje. Első alkalommal nem jött át az üzenete úgy, ahogyan azt akarta. Nem véletlenül jött vissza még egyszer…(de erről később).
2. Marisa Peer
Semmilyen háttérinformációm nem volt róla. “A hipnózis mestere – “Sztárterapeuta” – “Bestseller szerző” Oké. Nos, a színpadon egy igencsak visszafogott pszichológusra jellemző nyugodt, kiegyensúlyozott nőt láttam, akinek volt mondandója, csak néha eltúlozta. Ha ivós játékot rendezett volna a közönség, és minden alkalommal behúzott volna mindenki egy fröccsöt annak hallatán, hogy “Elég vagy” – nos,fogalmazzunk úgy, hogy a Lisa Nichols által erőltetett “Yes, Yes” sokkal felszabadultabban ment volna.
Elég vagy!
Az üzenete lényege tehát az volt, hogy értsd meg: elég vagy. Minden, amit teszünk: az önpusztító tevékenységek, az állandó shoppingolás, a birtoklás és minden egyéb negatív dolog abból fakad, hogy azt hisszük, nem vagyunk elég jók. Ezért tehát gyűjtögetéssel, új ruhákkal, új eszközökkel pótolnunk kell ezt az űrt, amelyet magunkban teremtünk. Ezért tehát értsd meg: elég vagy!
3. Jeffrey Allen
Life Coach és energiagyógyász. Főleg az utóbbi szó az, ami miatt azt gondoltam, hogy erről az előadásról csendben fütyörészve kiballagok, majd csend és egy kávé kíséretében megvárom a következő előadót. De ugye nem árt nyitottnak lenni, ezért ismételten megpróbáltam félretenni minden előítéletet és a mondandóra koncentrálni, nem pedig a köretre.
A világ nem őrült meg, csak változik
“Úgy tűnik, hogy a világ megőrült” “Az életem tiszta őrület” – hevesen bólogattam az elhangzottakra. A lényeg szerinte az, hogy ezt a nézetet, amivel szinte mindenki egyetért, változtassuk meg arra, hogy: a világ változik. Ezt követően itt is egy élettörténet fültanúi lehettünk, ami úgy összesíthető, hogy szoftvermérnökből lett energiagógyász, úgy, hogy a tranzíció során észrevette azt, hogy egyszercsak spirituális s*ggfej lett belőle, ami kicsit arra sarkallta, hogy megtalálja “az egyensúlyt” az objektívitás és a spiritualitás között. Ez 2012-ben meg is történt. Őszintén szólva, nekem ennyi jött le az egészből, aztán nagyon nehezemre esett figyelni. Túlbonyolított PowerPoint illusztrációkkal próbálta átadni a mondandóját, de úgy vélem a közönség felét, sőt talán a háromnegyedét a beszéd felénél elvesztette, engem is beleértve.
4. Litkai Gergely
Komolyan mondom, ez a srác igazi felüdülés volt a közönség számára. Nem csak azért mert mindenki könnyesre röhögte magát a poénokon, hanem azért is, mert igazán megértette a közönséget és azt, hogy mire van szükség. Kissé vicc tárgyává tette az első három előadót, talán szándékosan talán nem, de mindenképp diszkréten. Power Point bemutatót is hozott magával, mert ahogyan azt idézte, “For people with no power and no point“. – erre mindenképp szükség van, olyan embereknek, akiknek semmi erejük és semmi mondandójuk.
“A boldogság olyan, mint a szomorúság ellentéte”
– Értelmetlen idézet
40 felett is van élet
Ami zseniális volt az előadásában, hogy az, aki a röhögőgörcs mellett figyelni is tudott az üzenetre észrevehette, hogy bizony volt mondandó. Többek között az, hogy 40 felett is van élet. Erre számos példát hozott fel, például, hogy Charles Darwin, Henry Ford is bőven 40 éves koruk után alkottak valami hatalmasat. Vagy ott van Colonel Sanders is, a KFC atyja, aki a 60-as éveiben járva alapította meg a világszerte ismert üzletláncot (“Mert ha hamarabb alapította volna meg, 40 éves kora előtt meghal a transz-zsíroktól”).
Kiket gyűlölünk?
Ott volt továbbá az igen pontos statisztkai adat arról is, hogy kiket gyűlöl igazán a magyar ember. Ide tartoztak a biciklisek, a hétvégén flexelők, a BMW-sek és persze a hétvégén flexelő biciklisek is.
Mire figyeljünk?
Kicsit jobban a tudatosság irányába terelt minket, felhozva néhány remek példát arra, hogy Erzsike néninek elküldjük a húslevessel készített szelfit, mert Erzsike néninek bizony foggalma sincs arról, hogyan néz ki a húsleves.
Továbbá a “WiFit kereső gömbökké váltunk” mondat hallatán külön vicc kategóriába tartozott, amikor a szemben ülő köpcös úriember, kicsit zavartan és felháborodással az arcán eltette a telefonját.
Magyarul, Litkainak igazán sikerült az, ami a többi előadónak kevésbé. Fájó hassal, könnyes szemmel és feloldódva folytatódott az előadás-sorozat.
5. Hosszú Katinka
Mindig meglepődöm, amikor igazán ismert és elismert emberek lámpalázasak a színpadon. Katinka nagyon személyes és eredeti lett attól, hogy aranyosan és láthatóan izgult a beszéde közben. Ez határozottan azt mutatta, hogy nem jelentéktelen számára az esemény, és a vizes palackot kezében szorongatva elmesélte azt, hogyan lett belőle többszörös olimpiai bajnok.
Nem mindig sikerül elsőre
Beszélt a negyedik helyről és arról, mekkora kudarcként élte ezt meg. Arról, hogy hosszú ideig nem tudott mit kezdeni ezzel, ami számára és környezete számára is megterhelő volt. Arról, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy eltervezzük, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a tényről, hogy sok mindenért mégis hálásak lehetünk. Attól, hogy nem minden sikerül elsőre, még annak ellenére sem, hogy mantraként ismételgeted azt, hogy “Én olimpiai bajnok leszek” – még nincs veszve minden. Ha felállsz és tovább csinálod. Ha küzdesz a céljaidért.
6. Shane Tusup
Párjához hasonlóan, ő sem volt a magabiztosság mintaképe az első pár mondat során, de a beszéd közben feloldódni látszott. Ez is szimpatikus volt számomra, mert olyan emberek ők, akiknek inkább az úszómedencében a helyük, mint a színpadon. Ezt ők is tudják. Ennek ellenére, odatették magukat, kiálltak és elmondták amit el akartak mondani.
Hihetetlen alázat
Elképsztő volt, hogy mekkora őszinte alázattal és tisztelettel beszélt edzettjéről és egyben párjáról, Katinkáról. Arról, hogy milyen kihívásokkal kell szembesülni akkor, amikor valakivel nem csak szakmai, de intim kapcsolatban is vagy.
Tévedtem – megesik!
Beszélt a tévedésről, arról hogy nem vagyunk tökéletesek, és abban a pillanatban, ahogyan ezt kimondjuk megkönnyebülünk. Az egyedüli dolog, ami nem hagyja, hogy ezt kimondjuk, az egó. Ez az, amit ez a srác szerintem tényleg félre tud tenni. Erre példaként szolgál a beszéde. Kellemes csalódás volt.
7. Dr. Kemény Dénes
Mindent elmondott a következő előadóról az, hogy már a felkonferálásánál álló taps fogadta. Az ő nevét láthatóan sok-sok magyar a tisztelettel asszociálja, ami nem véletlen. A sémától eltérve nem konkrétan beszédet hallhattunk, hanem egy ülő párbeszédet a már fényévekkel felszabadultabb műsorvezető és Dr. Kemény Dénes között, néhány kivetített fotóval a háttérben.
Aranyköpésekből nem volt hiány
“Döntőt játszani az tud, aki bekerül” – és milyen igaz. Ami viszont nem aranyköpés volt, és talán nem is szándékos, de határozottan elárulta vele, hogy mekkora személyiség is ő valójában, illetve, hogy milyen elhivatottsággal rendelkezik, az a következő volt: Egy, a vízben készült közeli képről, amelyen csak a játékosok látszódtak, alapból rávágta, hogy mikor és hol készült, a háttérben homályosan látható kapuháló színe alapján.
Elengedni a ragaszkodást
A ragaszkodást néha félre kell tenni. Sokszor, ellentmondva a “nyertes csapaton ne változtass” mentalitásnak, ő bizony sokszor változtatott egy alapból jól működő csapaton, a tökéletesítés érdekében. Érzelmeket, véleményeket és kapcsolódást félretéve. Nem szabad emberekhez/dolgokhoz görcsösen ragaszkodni, Ezt egy hatvanas éveiben járó edzőtől igazán hiteles és meggyőző hallani.
Miért fontosak a vereségek?
A másik értékes része a beszélgetésnek az volt, hogy választ adott arra, miért is fontosak a vereségek, nem csak a sportban, hanem az életben is. Azért, mert ilyenkor figyelünk a hibákra és ilyenkor tanulunk belőlük. Felelevenített néhány emléket, amikor győzelmek után, a videófelvétel megtekintése alatt a csapat boldogan heherészett, miközben ő komolyan próbálta felhívni a figyelmüket azokra a hibákra, amelyek a következő meccsen a vereséget hozhatják magukkal. Erre nyilván olyankor senki nem figyelt. Ezzel szemben, a vereségek alkalmával az egész csapat figyelme csak és kizárólag arra koncentrálódott, mit és hol rontottak el.
8. Pásztor Anna
Nekem addig nem mondott sokat a neve, amíg fel nem hangzott a “Kezdejetek el élni” című dal, amivel a beszédet indította. Így már be tudtam azonosítani. Olyan vélemény következik tehát, ami a beszédéből leszűrődött, nem pedig olyan, amit alapból terveztem. Ugyanis, ahogy számos alkalommal mindannyian, én is újra beleestem abba a hibába, hogy a felszínen mutatkozó arcból, következtettem arra, hogy milyen lesz a beszéd. Ismét csak kellemes csalódás ért.
Mi rejtőzik a csili-vili színpompás ruha mögött?
Ahogyan azt ő is mondta, nem más, mint “egy 58 kilós egyszerű kétgyermekes anyuka“. Aki kicsit bolond, kicsit szeleburdi, hebrencs, de a körülötte lévők és a rajangók minden bizonnyal így szeretik. Egy híresség, aki magát nem szerti hírességnek vagy “celebnek” minősíteni, ami érthető is, viszont a művésznő megnevezés is idegen számára. Egy olyan emberke, aki Shane Tusup-hoz hasonlóan, szintén el tud vonatkoztatni kicsit a saját egójától és nem mellesleg, úgy tud a színpadon beszélni, mintha egy sör mellett dumálnál vele. Sztorizgatás nevetés. Elfelejtettem, hogy egy arénában vagyok. Helyette egy romkocsmában éreztem magam, vicces és jó sztorikkal.
9. Lisa Nichols második előadása
Mintha tudták volna, hogy erre szükség van. Kraszkó Zita (alias Sandra Bullock) már “üzemi hőmérsékleten” sokkal közvetlenebbül felkonferálta Lisa Nicholst, aki visszajött, nem adta fel, és újra mozgásba akarta lendíteni a közönséget, ami most sikerült is. A nézők sokkal felszabadultabban kiabálták össze-vissza azt, hogy “Yes-Yes” és mindent, amit Lisa akart. A stábot viccesen de határozottan irányítva, a protokollnak ellentmondva, (de nyilván egy jól megtanult előadó-eszközt felhasználva), kilépett a közönség soraiba, ahol közvetlen kapcsolatba került a nézőkkel.
Bár a mondandó még így is egyszerűen annyi volt, amit az ember egy alapfokú motivációs közben is megtalál, ez mégis nagyobb hatást váltott ki. Ahogy élőben, melletted, reflektorfényben mondja, hogy “Meg tudod csinálni, értékes vagy stb.” Még akkor is, ha leírva felszínesnek tűnik. Ez jó volt.
Lisa Nichols – Pásztor Anna – Rap
Az est habját a tortán…vagymit (közben este lett) Lisa Nichols és Pásztor Anna közös rappelése adta. Ők ketten látszólag nagyon egymásra találtak és egy húron pendültek a kulisszák mögött is. Ez meglátszott a jól összehangolt spontán rappelésen is. Ekkor már az Aréna háromnegyede állva, ritmusra tapsolt és kezeket lóbált mint egy 50 Cent koncerten.
Elégedetten jöttem ki az előadásról.
Ismételten köszönet a részvételi lehetőségért a Labirintus-nak!
