D. Norbert Annyira negatívnak tartjuk ezt a szót: középszerű. Senki nem akar középszerű lenni. Milyen vicces, hogy mégis ilyen emberből van a legtöbb. Még viccesebb, hogy ennek ellenére, senki nem tartja magát középszerűnek. Mindenki különleges. Persze, ez részben igaz. De attól még a hétköznapi ember ott tengődik a társadalom középvonalán. A kérdés az: miért is baj ez?
Fejlődj, építs, akarj, teljesíts!
A könyvesboltok motivációs részlegéből lassan külön könyvesboltot lehetne nyitni. Mindenki leírja a sikersztoriját, a boldogság kulcsát, a meggazdagodás titkát és persze azt, hogyan keress pénzt alvás közben. Szinte sémaszerűen az áll bennük, hogy rajtad múlik minden, fejlődnöd kell, akarnod kell, teljesítened kell. Keress több pénzt. Áldozd fel az alvást a munkáért. Törekedj a tökéletességre. Alkoss valami maradandót és értékeset a világnak. Tedd jelentősségteljessé az életed.
(Gary Vaynerchuck – aki napjainkban a vállalkozók és startup-ok guruja. Az előadásokon amelyeken részt vesz előadóként, a jegyek csillagászati áron kelnek el. Sajnálom, hogy negatív példaként kell felhoznom a szavait, mert egyébként rengeteg jó meglátása van, többek között a fenti is az, de mégis…nem biztos, hogy ez mindenkinek szól. Nem biztos, hogy mindenkinek vállalkozónak kell lennie, nem biztos, hogy érdemes meghozni ezt az áldozatot.)
Muszáj sikeresnek lenned
A fentiek szép szavak. De mi van akkor, ha ez bennem vagy benned nincs meg? Ha én nem akarok a tökéletességre törekedni. Ha nem akarok sokkal több pénzt keresni, annak árán, hogy minden mást háttérbe szorítok? Ha engem inkább frusztrációval tölt el az, hogy mindig a legjobbra törekedjek? Mi van akkor, ha én megelégszem a középszerű élettel és nem hajszolom magam addig, amíg elveszítem a realitásérzékem és csak egy célt látok a szemem előtt, ami talán nem is olyan fontos, hogy minden mást feláldozzak érte?
Megeshet, hogy a hófehér Jaguárban ülve, vagy a hatalmas ház teraszán nem az elégedettség, hanem a megbánás lesz úrrá rajtam? Azért mert nem foglalkoztam a kapcsolataimmal, az emberekkel vagy az igazán fontos dolgokkal? Pedig én tudom, hogy ezzel is akarok foglalkozni. Akkor is, ha nem lesz hófehér Jaguárom vagy magánrepülőm.
Ha nem leszel sikeres, gazdag vagy nem hagysz nyomot magad után, akkor hasztalan az életed?
Gyakran ezt próbálják belénk sulykolni. Ha nem leszel egy bestseller könyv szerzője, ha nem építesz árvaházat Afrikában, ha nem vagy tökéletesen jó ember, aki komoly változást hoz a világba, akkor csődöt mondtál az életben.(?) Mégis, mi, a hétköznapi emberek, nem fogjuk megvalósítani ezeket a dolgokat. Vagyis, nagy valószínűséggel nem. Sajnálom, de ez az igazság. Ez egyáltalán nem pesszimizmus, ez a realitás. Nyilván van akinek sikerül. Tudatosan vagy akár véletlenül. Sikeres lesz. Ezzel semmi probléma nincs. A probléma azzal van, hogy a sikert rosszul értelmezzük, és úgy gondoljunk csak akkor ér valamit az életünk, ha “sikeresek” vagyunk.
Az igazság az, hogy szerintem sikereres vagy akkor is, ha:
- Mosolyt tudsz csalni a hozzád közel állók arcára. Ha meg tudod őket nevettetni, ha építeni tudod őket, ha pár kedves mondatot szólsz hozzájuk. Nem muszáj a világnak értéket adnod. Ha értéket viszel a körülötted lévő emberek világába, sikeres vagy.
- Jó anya/ jó apa vagy. A gyerekeid úgy fognak viselkedni ahogyan te. Add át nekik azt az értékrendet, amit te képviselsz, ne csak szavak hanem tettek útján is. Ha a lányod/fiad felnéz rád, tanácsot kér tőled, segíteni tudod őt, akkor is sikeres vagy.
- Segítesz a saját közösségeden belül. Ha ruhákat adományozol a szomszédban lakó szegény családnak, ha bedobod őket egy ruhagyűjtő konténerbe (nem a családot, a ruhát), már segítettél. Nem kell, hogy szent módjára feláldozd magad, vagy három évre kiköltöznöd Afrikába. Elég, ha néha egy apró dolgot teszel. Ezt is sikernek könyvelném el.
Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.
– Teréz anya
- Akarsz és tudsz fejlődni. Ha folyamatosan tanulsz és fejlődsz, a saját tempódban. Ha új ismereteket szerzel abból a célból, hogy építeni tudd magad és másokat, sikeres vagy. Ehhez nem muszáj motivációs előadónak lenned, nem muszáj kiadnod egy könyvet, elég ha meg tudod hallgatni a haverod mondandóját anélkül, hogy közbevágnál a saját problémáidat ecsetelve.
- Jó vagy abban amit csinálsz. Ha a munkádban igazán jó vagy és te tudod a legjobban megfonni a kosarat az összes kosárfonó versenytársad közül és a környéken mindenki hozzád megy kosarat fonatni, akkor sikeres vagy. Foggalmam sincs miért ez a példa jutott eszembe, látni sem láttam még, hogy hogyan fonnak kosarat, vagy egyáltalán fonják-e. Na mindegy.
Mi a baj a középszerűséggel?
A középszerűséggel csak akkor van baj, ha nem vagy elégedett vele. Ha szereted a munkád, de éppen annyit keresel hogy kényelmesen élsz belőle vagy el tudod tartani a családodat, akkor mi az akadálya a boldogságodnak? Az, hogy nincs több pénzed? Ugyanmár…
Azt hiszem, én egy középszerű életet akarok…
- Jó formában akarok lenni és jól akarom érezni magam a bőrömben, de nem akarok minden áron kockahasat és tökéletes testet, ami színpadra vagy kamerák elé való.
- Szeretek rendet és tisztaságot tartani a lakásban, de nem szeretnék tisztaságmániás és baktériumfóbiás lenni, nem szeretnék leordítani senkit azért, mert cipővel jött be a lakásba, nem kell tökéletesen tisztának lennie mindennek. Elég, ha középszerű és nem koszos.
- Szeretnék jól keresni, de csak annyira, hogy a munka ne menjen minden más rovására. Nem vagyok hajlandó feláldozni az élet minden más területét azért, hogy az egyikben a társadalom által “sikeres”-nek titulált címet elérjem. Maradok és törekszem a középszerűre.
- Nem akarok százezrek előtt beszélni, mert k*vára lámpalázam lenne, de ennek ellenére meg szeretnék tanulni nagyobb közönség előtt szépen, érthetően beszélni.
- Nem akarok egészségmániás és biob*zi lenni, de nagyrészt egészséges ételeket fogyasztok, ami nem jelenti azt, hogy nem eszek meg egy pizzát vagy nem próbálom ki a legjobb gyrost a városban, ahol éppen vagyok.
- Nem akarok megvilágosodni, mint Buddha, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel a meditáció vagy nem próbálom ki. Nekem elég, ha egy kis tudást el tudok sajátítani a keleti filozófiákból és hasznomra tudom fordítani, az én kis középszerű életemben.
Mi van akkor, ha kegyetlenül őszintén elfogadom a korlátaimat? Amilyen közhelyesnek hangzik, olyan is, de mi van, ha elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok? Minden amire szükségem van, az egy középszerű és egyszerű élet. Egy általam kedvelt munkahellyel, ahol annyit keresek ami számomra elég.
Ha elfogadom, hogy attól mert nem ismer meg az egész világ, nem alkotok valami maradandót, vagy nem fogják az idézeteimet hosszú évek múltán is könyvekben említeni, attól még lehetek értékes ember, a körülöttem lévők számára. Élhetek teljes, egyszerű, középszerű életet. Ha nem a mindent elsöprő sikertől várom a boldogságot, akkor talán van esélyem arra, hogy középszerűen boldog legyek és nem sikeresen boldogtalan.
(Akad, akinek a bal oldali opció az egyetlen vágya, én meg néha úgy érzem, hogy nincs másra szükségem csak egy jó teára és egy jó könyvre a nap végén…)
A sikeres ember boldog, a boldog ember sikeres?
Remélem érthető a dolog, és nem az jön le az írásból, hogy a sikeres és gazdag emberek boldogtalanok. Ha ezt írnám le, hazudnék. Általában aki sikeres vagy gazdag lesz, az nem véletlenül lesz az. Rájött valamire, amire más nem. Meg tudott csinálni valamit, amit más nem. Máshogy tekint az életre, mint ahogyan az “átlag.”
A másik, ahogyan előre láthatóan félre lehet értelmezni az írást, az, hogy törődj bele abba, hogy sz*r az élet, gürcölés van, ne próbálj fejlődni vagy kiugrani a mókuskerékből. Nem ezt akarom mondani. Ha úgy érzed, a középszerű neked nem elég, akkor lehet benned ég egy olyan tűz, ami az emberek 90%-ban nem lángol. Lehet, hogy sok lehetőség van benned, lehet hogy arra születtél, hogy komoly változást eszközölj a világban. Ha így érzed felejtsd el ezt az írást és felejtsd el a középszerűséget. A fenti említett úr, Gary Vaynerchuk a te embered. Komolyan.
Ennek ellenére, ha nem leszel gazdag, népszerű, híres… nem hozol hatalmas változást a világnak, még nem azt jelenti, hogy nem élhetsz elégedett életet. A középszerű egyáltalán nem baj. A középszerű egyáltalán nem rossz. A középszerű fizeti az adót, ő tartja fenn a gazdaságot, ő viszi el a szemetet a házad elől és ő javítja meg a vezetéket. A középszerű az, aki működteti a rendszert. Nem szabadna leértékelni, nem szabadna negatívnak felcímkézni.
Article Inspired by No Sidebar – What if All I Want is a Mediocre Life?
