D. Norbert A tökéletesség hajszolása kényes és kimerítő dolog, mivel abban a pillanatban, hogy az ember kiszúrja akár a legapróbb hibát, rögtön oda az egész.
-Lev Grossman
Nem újdonság számunkra, hogy a kultúránk tökéletességre törekszik.
Tudod, hogy tökéletes kell legyen a hajad, a tested, olyan konyhád kell legyen ami csillog-villog. Tökéletes kapcsolataid kell legyenek, úgy ahogyan azt a beállított képeken látod. Sőt, még a gondolatad is tökéletesek kell legyenek.
Ezt gondoljuk: “Ha csak egy kicsit is többet edzek, tökéletes testem lesz”. Ha megtanulok meditálni csak tökéletes gondolataim lesznek és maximálisan kiegyensúlyozott leszek”.
A fogyasztói társadalom folyamatosan etet minket azzal, hogy tökéletesek lehetünk. Inspirálódunk magazinokból, megtaláljuk a “legjobb edzéstervet” és a leghatékonyabb módját a fogyásnak. De mindennek ára van. Viszont tudjuk, hogy nincs időd, meg hogy igazából lusta is vagy. Szóval fizess ennyit és kapsz egy terméket ami segít elérni a tökéletességet. Mi meg fizetünk. Mert tényleg nincs időnk. Meg kedvünk sem. Nem muszáj fitt legyél, elég ha menő edzőruhában tolod. Amerikában – és lassan Európában is – csak a fitnesz ruházat kategória milliárd dolláros biznisz. Komolyan.
A tökéletességre törekvés nem tesz minket boldoggá
Engem biztos nem. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Tudom, hogy vannak hibáim. Ahogyan neked is. Ahogyan mindenkinek. Kétélű dolog ez. Úgy érzem, törekedned kell arra, hogy folyamatosan jobb emberré válj és folyamatosan fejlődj. Személyiségben sőt akár kinézetben is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindent alá kell vess ennek a törekvésnek.
Egyesek ugyanis azt gondolják, hogy a tökéletesség elérhető, csak nagyon keményen kell érte dolgozni. A probléma ott bújik meg, hogy valamiben lehetsz majdnem tökéletes, de ez automatikusan magában hordozza azt, hogy az élet többi területén nullához közeli tapasztalatod lesz. Lehet tökéletes tested, ha fogalmad sincs arról, hogyan kezeld az embereket. Lehetsz filozófus, ha egésznap a kanapén punnyadva merengsz az élet nagy dolgain, elhanyagolva a körülötted lévő világot és magadat.
Érted már? Meg kell találni a balanszot – az egyensúlyt az életben. Nem tökéletességre kell törekedni, hanem nyitottságra és sokszínűségre. Tökéletesség nincs. Egyensúly van.
Ne hagyd, hogy a tökéletesség iránti vágyad irányítson
Nem akarom, hogy a plakátok, az újság és facebook hirdetések szabják meg, mitől kellene boldognak éreznem magam. Mit kellene megvennem ahhoz, hogy végre kiegyensúlyozott legyek. Melyik az a telefon, autó, ruha amivel a legnagyobb elismerést válthatom ki az emberekből. Mert végülis erről van szó…
Két okból akarunk tökéletesek lenni
- Az egyik, hogy szerethetőbbé váljunk. Rettegünk attól, hogy nem vagyunk szerethetőek. Ha tökéletes vagyok, akkor szerethető vagyok, ugye? Szinte mindenki ezt gondolja, ezért nagyon egyszerű célpontok vagyunk.
- A másik, a csoporthoz tartozás iránti vágy. Senki sem szereti ha kiközösítik. Emberek vagyunk és szükségünk van az emberi kapcsolatokra. Arra hogy befogadjanak, hogy elfogadjanak. Arra, hogy ne lógj ki a sorból. Ezért ha minden barátod megvette már az Iphone tizinkilencest, akkor elkezdesz attól tartani, hogy téged nem fognak elfogadni, le fognak nézni és nem fognak értékelni. Nos, ömm…gondoltál már arra, hogy megváltoztathatod az embereket magad körül, ha tényleg ez a helyzet?
Nem is szeretjük “a tökéletes” embereket.
Most őszintén, te szereted azokat az embereket, akik minden áron tökéletesnek próbálnak mutatkozni? Akiknek mindenből a legújabb, legmenőbb van és azonnal kiakadnak, ha nem ők a legcsinosabbak, legerősebbek? Akik mindent és mindenkit elsöpörnek a saját sikerességük érdekében, és téged vagy bárkit, emberszámba sem vesznek, mivel nem osztozol a törekvéseiken? Tényleg kedveled őket? Szerethető emberek azok, akik nem ismerik be, hogy nem tökéletesek? Ha a válasz nem, akkor miért is akarnál mindenáron a tökéletességre törekedni?
A tökéletesség iránti törekvés csak és kizárólag arra jó, hogy elterelje a figyelmünket arról, hogy nem vagyunk tökéletesek. Hogy ne kelljen az érzéseinkkel foglalkoznunk, hogy ne kelljen őszintének lennünk magunkhoz. Egy hamis cél, ami hajt, irányít és hibás illetve felületes értékrend irányába terel. Ezzel ugyanis nem fogok több szeretetet, elismerést vagy melegséget kapni. Mikor erre rájöttem, le akartam szállni erről a nyomasztó gyorsvonatról, ami a stressz elégedetlenség és önámítás felé vezet. Gőzerővel.
Mi a lényeg?
A buddhista középút egyszerű leckéje jutott eszembe. Röviden annyi, hogy a mai kultúránk bizonyos részeit élvezni szeretném, de tudatosnak kell lennem abból a szempontból, hogy tudjam mikor kell azt mondanom: állj. Jómagam heti ötször járok edzeni és egészségesen étkezem. Nem élek elszigetelve a világtól, van okostelefonom és laptopom is. Egyszerűen azért, mert ezek a dolgok nagyon komoly előnyökkel rendelkeznek. Mindaddig, amíg nem az a célom, hogy én legyek a legerősebb, a legjobb kinézetű, a legizmosabb és a legegészségesebb. Mindaddig, amíg nem azért veszek új okostelefont, mert a régi, tökéletesen működő már elavultnak számít. Használom a tárgyakat és nem emelem őket magasabbra, mint amennyire szükséges.
Milyen embereket szeretünk?
Azt már tisztáztuk, hogy a tökéletes embereket nem igazán. Főleg azért, mert nem is azok. Személy szerint az olyan embereket szeretem, akik elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Akik nem kritizálnak másokat, vagy ha igen, akkor szemtől szemben és építő jelleggel. Az olyanokat, akik tervekről, ötletekről és lehetőségekről beszélnek nem pedig másokról. Akik valóban arra figyelnek, amit mondok. És végül azokat, akik elismerik, ha hibáztak. Akik elismerik, hogy nem tökéletesek.
Egy ember szerethetőségének semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen autója van, milyen ruhákban jár vagy milyen lakásban lakik. A fontos, hogy tudjon figyelni a másikra. Mert ha azt érezzük elfogadnak, szeretnek és nem utolsó sorban építenek minket, akkor szeretjük őket. Attól függetlenül, hogy vannak hibáik, hogy nem ők a legjobb szakácsok, hogy nem az övéké a legszebb otthon. Számunkra mégis értékes emberek. Mi szükség akkor a tökéletességre?
