Hétköznapi zarándok Figyelem, hosszú lesz. Aki a lényeget akarja: Captain Fantastic c. film. Megnézni, elgondolkodni, következtetést levonni.
Úgy gondolom, erősen kettős érzelmek fognak megjelenni bennetek a film során. Két erősen eltérő világnézet, két extremitás találkozik a történetben. A vicces az, hogy mindkettővel azonosulni tudunk. Én legalábbis azonosulni tudtam. Olyan szintű morális dilemma elé állít a film, amelyet nagyon nehéz volt kezelni. Nincs gyermekem, mégis már most meglehetősen aggódóm amiatt, hogy milyen értékrendet adok majd át neki.
Önkéntelenül is ráerőltetem majd az általam helyesnek tartott értékrendet vagy hagyom érvényesülni? Ha utóbbit választom, végig tudom-e majd nézni, ha rossz irányba megy? Vagy talán meg fogom kérdőjelezni, hogy én, életem során jó irányba mentem-e? A Fantasztikus kapitány minden perce értékes volt számomra. Jómagam, az átlagtól meglehetősen eltérő életmódot élek. Nem iszom, nem dohányzom, nem fogyasztok cukrot, fehér lisztet és így tovább. Magyarul, egy átlagos magyar család a fogát csikorgatná, ha vendégségbe mennék. Az életem során, olyan irányba mentem, ahol az alkohol, a buli, a drog, a piálás, a gyors kaja nem opció. Vagy csak nagyon ritkán. Sokan mondták, talán még a szülők is, hogy sok mindent kihagyok így, hogy nem élvezem az életet, hogy fiatalon nem szabad ennyire komolyan venni az életet. Lehet, hogy igazuk van. De ez már lényegtelen, én ezt választottam.
De mi lesz, amikor a gyerekek ott ülnek a reggelizőasztalnál és teljes kiőrlésű kenyeret kapnak, üdítőt nem, vagy csak cukormenteset, legalábbis 90%-ban. És ehhez lesznek szokva. Amikor azonban kapcsolatba lépnek a “normális” világgal, elkerülhetetlenül kapcsolatba lépnek azokkal az élelmiszerekkel, azokkal a szokásokkal, amelyek a fél magyar nép betegségeit okozzák. De látni fogják akkor ezt? Meg tudom ezt majd értetni velük? Vagy csak azt fogják látni, hogy apu hülye, hogy nem Snickers-t ad reggelire, hiszen mennyivel finomabb ez. A többi “normális” anyuka és apuka azt gondolja majd, hogy a gyerek otthon “éheztetve van” hiszen két kanállal tömi be a vendégségben a gumimacis-cukormázas tortát. Vagy lehet, hogy épp ellenkezőleg, undorral eszi majd, mert szokatlanul édes? Lényegtelen. Mindkét esetben furcsa nézéseket fog kapni. Mindkét esetben fel lesz címkézve a viselkedése miatt. Lehet, hogy nem lesz kábeltévé előfizetés, a fenébe legszívesebben TV sem lenne. Maximum válogatott, általunk szeretett rajzfilmek és filmek mennének (nem feltétlenül csak Frakk vagy Tom és Jerry… de azért mégis). De hogy érti majd meg magát az oviban/suliban a többi gyerekkel a mi gyerekünk?
Nem fogja ismerni a trendi meséket. Nem lesz a fogyasztói társadalom foglya, a reklámokkal és a legfondorlatosabb befolyásoló tényezőkkel fűszerezve. De nem lesz az, újból csak idézőjeles “normális” társadalom része. Nem tud majd megfelelően szocializálódni, azért mert anyuci meg apuci úgy látja, hogy nem jó neki a TV. És igazuk van, tudom hogy igazuk van, Hiszen én vagyok apuci. De…értitek.
Vallás. Erre már gondolni sem merek. Ha a fentebb említett magyar család vendégségében a furcsa étkezési szokásaim mellett a vallás is szóba kerülne, akkor engem képzelnének el a kereszten, Jézus helyett. Nem, nem azért mert ateista vagyok, egyszerűen azért mert ahogy sokan, a saját vallásomat, a keresztényt, nem feltétlenül tartom egyedüli jó választásnak, sőt…ami azt illeti egyiket sem. Mit fogok mondani a már értelmes gyerkőcnek? Higgy, ne higgy, hülyeség az egész, de a hülye embereknek segít megmondani mi a jó és a rossz, mert nem tudják maguktól megítélni. Higgy töretlenül, mert majd a Mindenható megsegít, bármi is lesz majd. Ezt én sem hiszem el ebben a formában. Amit én hiszek, azt még egy gyerek nem érti meg teljesen. Hiszen én sem értem még, csak próbálom. És ne próbáljuk becsapni magunkat, mert aki kicsit is objektívebben tekint a világra, tudja hogy ez nem sokat fog változni. Fantasztikus kapitány, egy meglehetősen más megvilágításba helyezve, más példákon keresztül, de ugyanezt a dilemmát mutatja be, zseniális módon.
