Megvetted a legújabb okostelefont. Boldog vagy. És meddig? Talán egy hétig? Aztán kijön az újabb verzió és kezdődik újból a szorongás és a vágyakozás az új modell iránt. Emberek milliói élnek ebben az ördögi körben. A fogyasztás, a birtoklás és a végtelen szükségeltek kavalkádjában, ami gyötrelmessé és boldogtalanná teszi az életünket és vidám, pofonegyszerű piacot teremt az Apple, Samsung, Audi, BMW és egyéb hatalmas cégek zsebének. Mert venni, birtokolni mindenki akar. Lényegtelen mennyibe kerül, lényegtelen hogy hosszútávon boldogtalanságot okoz. Kell, kell, kell. Most.

Bizonyára sokan közületek rájöttek már, hogy ez nem muszáj így legyen. Sőt, ez egyáltalán nem jó így.

Minimalizmus

Az ideológia alapvetően mindig is létezett, de az utóbbi időben két úriembernek köszönhetően egyre népszerűbbé és népszerűbbé válik. Joshua Fields Millburn & Ryan Nicodemus-ról van szó. Ők a “The Minimalists”. Menő üzletemberek voltak, akiknek mindenük megvolt, mégsem volt semmijük. Ugyanis boldogtalanok voltak és ez látszott is rajtuk. Mígnem Joshua egyértelmű jelét mutatta annak a jelenségnek, amely a túlhajszolt üzleti életben nagyon-nagyon szokatlan jelenség: boldog volt. Kollégája Ryan kiszúrta ezt a gyanús viselkedést, és miután megtudta, hogy ez a sugárzóan boldog kolléga majdnem mindenét elajándékozta vagy kidobta, kisebb házba költözött, kisebb autót vett, az a gyanúja támadt, hogy baj van: bizonyára öngyilkos akar lenni. Ennyire boldogtalanok voltak. Ha egyikük “furcsán” viselkedett és megvált mindenétől, csak egy lehetőség maradt…

(Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus – “A minimalisták”)

Később, jobban megsimerve a koncepciót, Ryan, lévén hogy neki sem volt vesztenivalója boldogság terén, követte kollégáját és barátját. Egy “pakolós buli” keretén belül a hatalmas, több hálószobás háza egyszerű fehér dobozokban pihent. Minden egyes nap csak azt pakolta ki, ami a mindennapi elengedhetetlen feladatokhoz szükséges volt. Fogkefe, fehérnemű, stb. Hetekkel később, a dobozok 90%-a érintetlen volt. Ez a letisztult egyszerűség kitakarította a fejében lévő zűrzavart is. Mindketten otthagyták állásukat és elindították a theminimalists.com névre hallgató, blogot amelyet mostmár tízezrek olvasnak, napi szinten. Ha tudsz angolul, csatlakozz te is. Legutóbbi dobásuk pedig a Minimalizmus: egy dokumentumfilm az igazán fontos dolgokról című alkotás, amelynek magyar feliratos előzetesét megtekintheted itt.

Minimalizmus az én életemben

Egy zarándok csak azt viszi magával az útjára, amire feltétlenül szüksége van. A plusz teher felesleges és akadályozza a haladást. Mi, én, te és mindenki aki ezt a blogot olvassa a hétköznapokban szeretne “zarándokolni”, zarándokként élni. A minimalizmus egy remek ideológia, ezen célod megvalósításához. Nem szimpatikus számomra ez az elnevezés, talán jobb lenne magyarul az “egyszerűség” szóval illetni a dolgot.

Egyszerűsíts. Jómagam lépséről lépésre kezdtem el. Nem akartam drasztikus változtatásokat alkalmazni, minél kisebb lépésekben váltam meg a régen nem használt dolgaimtól. Azért tartom ezt fontosnak, mert mindenbe, amivel hatalmas lendülettel vágok bele, ugyanolyan hatalmas lendülettel szakítom félbe. Ezért mindent amiről úgy gondolom, hogy fontos és feltétlenül ki akarok tartani mellette, apró lépésekben barátkozom vele.

Ruhák – az utóbbi hónapokban hozzávetőlegesen 7-8 zsák ruhától szabadultam meg. Fokozatosan. Elajándékoztam őket. És még most is úgy érzem, sok van pluszban. Nem tagadom, hatalmas elégedettséggel töltött el, amikor eladományoztam őket. Számos régi ruhámat megtaláltam a zűrzavarban, amelyeket csak azért nem használtam, mert egyszerűen eltűnt a sokaságban. Már mérföldekkel egyszerűbb a ruhásszekrényem. Sokkal átláthatóbb. Javaslom, kezdd ezzel a tevékenységgel a minimalista életed.
Elektromos kacatok. Vidéki rokonaim panaszkodtak rá, hogy elromlott a mobiltelefonjuk. Kb. 3 lassan több mint egy éve nem használt mobilom hevert parlagon a fiókban. Arra gondoltam, hogy itt az alkalom újabb lépést tenni az egyszerűsítés felé. Nem szerettem volna eladni őket, egyszerűen azért, mert nem szeretek “üzletelni”. Kidobni főleg nem lett volna hasznos, ezért felajánlottam mindhármat rokonaimnak. Nekik örömet okozott, nekem pedig elégedettséget. Ha sok nem használt elektromos kütyüd van, mondj búcsút nekik és találj olyan gazdát számukra, akik értékelni fogják.
DVD lemezek. Hatalmas DVD gyűjteményem volt. Egyaránt voltak eredetiek és másoltak (igen-igen, nagyban kalózkodtam: Hrrrr!). Valamiért szükségesnek éreztem, hogy ezek kitöltsék körülöttem az űrt, pedig évek óta nem volt már DVD léjátszóm. Furcsa, nem? Megváltam minden olyan DVD-től, amely nem képviselt komoly értéket számomra. 4-5 polcnyi volt belőle, most 4-5 db. csücsül a polc egyik végében.
Íróasztal. Otthonról dolgozom. Az íróasztalomon csak egy csésze kávé egy mini jegyzetfüzet (ez egy minimalista számára is létszükség 🙂 ) és 2 képernyő ékeskedik. Csak az van pluszban, ami épp elengedhetetlen a munkához. Amint feleslegessé válik, elteszem. Remek érzés ránézni az íróasztalra. Amikor sok-sok egyéb dologgal is fel volt pakolva, jegyzetek, papírok, tárgyak, állandóan eszembejutott róluk valami. Egy elintéznivaló, egy probléma, egy emlék, stb. Nem tudtam az adott feladatra koncentrálni. Utolsó tippem ebben a részben: tisztítsd meg az íróasztalod a felesleges kacatoktól.

Természetesen érdemes megjegyezni, hogy az egyszerűsítés és a minimalizmus nem vezet automatikusan és garantáltan egy boldog élethez, mindenki számára. Ami biztos: egy egyszerűbb életet tudunk élni, ha bizonyos ötleteket “ellopunk” ebből az ideológiából.

Tudom, hogy te is érzed: a mai rohanó, gyorskajáló, ideges, elégedetlen, maximalista fogyasztói társadalom nem egyszerű. És nem is pozitív. Folyamatos elégedetlenséget vált ki belőlünk, mert lényegtelen, hogy épp melyik okostelefont vásároltuk meg, jövőre már nem a boldogság forrása lesz, hanem az elégedetlenségé. Ugyanis megjelent az újabb verzió. Tehát nem mi vagyunk a legjobbak, nem a miénk a legjobb. Milyen szomorú…ugye?

Jó ez így?

Folytatás itt: Mi képvisel értéket számodra?