D. Norbert A kritika elkerülhetetlen – hacsak semmi fontosat nem csinálsz az életed során. Viszont minden alkalommal, amikor kilépsz a világ elé egy bejegyzéssel, ötlettel, cikkel – legyen az a közösségi hálózaton, blogon, előadáson, tárgyalásokon – gyakorlatilag egy “Kritizálj engem” feliratú tábla lóg a homlokodon.
Persze, léteznek építő jellegű kritikák, amelyek hasznosak és segítenek fejlődni. Az általunk tisztelt emberektől kapott intések, tanácsok, kritikák szintén ilyen hatással lehetnek ránk. Más jellegű kritikák viszont egyenesen mérgezőek: a legjobb példa erre az internet troll.
Ne olvass hozzászólásokat a cikkek alatt. Alkoss saját véleményt a cikkről és ne befolyásoljon az, hogy mit mondanak róla mások. Ne fáraszd magad velük. A világon sok-sok frusztrált, buta, nagyképű okoskodó troll terjeng. Sokszor ezek a jó tulajdonságok össze is adódnak.
A trollok olyanok, mint a sirályok: berepülnek, lesz*rnak, majd tovább repülnek. Túl buták ahhoz, hogy megértsék a tetteik következményét. Az igazat megvallva, a legtöbb kritikus troll semmit sem tesz le az asztalra. Egyszerűen kivetítik a saját bizonytalanságukat néhány helytelenül megfogalmazott és még helytelenebbül odafröcskölt szóval.
Ha odafigyelünk ezekre, a méreg sikeresen kifejti hatását és meggátol minden olyan cselekedetet, ami alkotáshoz vezet. Mert “mi lesz ha ezt fogják mondani” – “mi lesz, ha kicsúfolnak, mi lesz, ha igazából csak én gondolom így és hülyeséget írok. A helyzet az, hogy semmi. Fontos megtanulni azt is, hogy nem tartozol mindig magyarázattal a cselekedeteidért. Klikk a linkre, ha részletesebben érdekel ez.
Tehát, két lehetőséged van: vagy alkotsz, és kritizálva leszel, vagy elhatárolod magad mindenféle nyilvános megjelenéstől illetve alkotástól, mert félsz egy kis sz*rtól.
Én inkább letakarom valamivel a fejem és alkotok valami hasznosat közben.
—
Tetszett a bejegyzés? Dobj egy kedvelést!
-Article Inspired by The Minimalists.
