D. Norbert Eljutottunk arra a pontra, hogy az életünkben a tárgyak fontosabb szerepet kapnak, mint az emberek – mindennél jobban szeretünk vásárolni, fogyasztani, birtokolni és gyűjteni.
Az élettelen helyett, menj az élet irányába
A ragaszkodásunk a tárgyak iránt egészségtelenné vált. Ha van egy űr az életünkben, megpróbáljuk vásárlással, tárgyakkal betölteni, ami működik is. Pontosan addig, amíg kifizetjük és hazavisszük. Másnap azonban ismét érezzük a hiányt. Ezért egyre drágábbak, nagyobbak és csillogóbbak lesznek a tárgyak, amelyek hosszabb elégedettséget ígérnek, de az ígéretüket ezek sem tartják be. És ha nem kapunk észbe, már csak sóvárgunk a legújabb legjobb dolgok iránt, amelyekről szentül hisszük, hogy végre meg fogják oldani a belső feszültséget.
A megrögzött vásárlás sok apró kacatot eredményez, amely zűrzavart és rendetlenséget okoz, úgy fizikailag mint mentálisan. Miközben jelentőségük a nullához közeli számunkra. Mély adósságba visz minket, mert nagyobb házat, szebb autót szeretnénk és lassan egy raktárhelyiséget is kell bérelnünk a rengeteg felhalmozott tárgynak.
Vásárolunk ha szomorúak vagyunk, vásárolunk, hogy megmutassuk a másiknak mennyire szeretjük és törődünk vele. Így a tárgyak elválasztanak minket és meggátolják, hogy az érzelmeink kerüljenek előtérbe. A gyémánt gyűrű ugyanis egy időre el tudja oszlatni, a félrelépés gyanúját, nem igaz? Ha kezd elszállni a rózsaszín felhő, akkor pedig jöhet az új autó is, vagy a legújabb okostelefon.
Ragaszkodj a szenvedélyhez és az eseményekhez az életben
Néhány ötlet:
- Fedezd fel a szenvedélyed. Élj annak, amit igazán szeretsz csinálni. A munkád mellett válassz valamit, amiről úgy gonolod, hogy élvezed csinálni, ami motivációval tölt el. Egy olyan tevékenységet, amelybe bele tudsz feledkezni, ami igazán örömet okoz számodra, mégsem kerül semmibe, vagy csak jelentéktelen összegekbe. Ha szerencsés vagy, akár a munkád is lehet a szenvedélyed.
- Ajándékozz élményeket. Hagyd az elektromos kütyüket, az értékes órákat és a drága ékszereket. Ajándékozz párodnak egy hétvégét egy gyönyörű helyen. Töltsétek el együtt ezt az időd, éljétek meg minden pillanatát és gazdagodjatok valódi élményekkel. Ha a hétvége nem jön össze, este főzzetek együtt valamit, menjetek el túrázni vagy kerékpározni. Élvezd közben az eseményeket magad körül és értékeld azt, hogy van kivel megélned mindezt.
- Tartsd a kapcsolatot a számodra értékes emberekkel. A való életben és nem interneten. Ha egy barátoddal rég nem találkoztál (a facebook chat és egymás lájkolgatása nem számít) ne írj neki chaten, sms-ben. Hívd fel és beszéljetek meg egy időpontot egy sörre, egy teára vagy akár egy sétára. Próbáld olyan emberekkel körülvenni magad, akik mellett jól érzed magad. Ha most nem így érzel, változtatnod kell az embereken magad körül, mert ők változni nem fognak.
- Tanuld meg kezelni ez érzelmeid. Fel kell hagynod a gyerekes, homokba dugott fejű, vásárolgatós, “majdleszvalahogy” viselkedésmintával. Amikor vásárolni szeretnél valami újat, kérdezd meg magadtól, hogy miért teszed? Igazán szükséged van rá, vagy szeretnéd elterelni a figyelmedet valamiről? Nézz szembe a saját érzéseiddel és próbáld meg kideríteni mi okozza a frusztrációd. Olvass, érdeklődj, tegyél fel kérdéseket magadnak, vagy akár keress fel szakembert. Meglepően sokat tudnak segíteni, amennyiben vagy annyira felnőtt és tudatos, hogy elmenj egyhez.
- Szüntesd meg a ragaszkodást a tárgyak irányába A tárgyak csak tárgyak. Ha elvesződnek, ellopják őket, elromlanak…nem nagy dolog. Ezek csak tárgyak. Nem ezek határoznak meg téged, nem ezek jelentik az életet. Az élet nem más, mint a pillanatok sorozata, azaz a jelen pillanat. Amiről eldöntheted, hogy a tárgyak iránti sóvárgásra használod, vagy megtanulsz a pillanatban élni. A kérdés nem az, hogy mivel tudod megtölteni a lakásod, hanem az, mivel tudod megtölteni a jelent. Dühvel, frusztrációval és sóvárgással, vagy elfogadással, elégedettséggel és lelki békével.
Az utad végén, nem a méregdrága karórádra fogsz emlékezni. A halálos ágyadon, vagy idős napjaidban, az első szerelmedre fogsz gondolni és az együtt töltött időre. Vagy arra a tökéletes napra, amikor a gyerekeiddel kint voltál sátorozni a hegyekben. Arra fogsz emlékezni, amikor először vetted a kezedbe az unokádat és arra, amikor valaki először nevezett anyának/apának. Életünk végén CSAK és kizárólag a fontos eseményekre és az igaz szenvedélyekre fogunk emlékezni. A tárgyak és az ezekhez fűzött pillanatnyi öröm hamis és múlandó. Nem érdemes tehát erre pazarolni az időd.
